Bóna Zoltán: A sakk az életre tanít

1496537_1054764557872642_6283943664098776281_oSokan a sakkot nem tartják igazi sportnak. Bóna Zoltán nem ilyen. Az ő értelmezésében a sport nem csak a mozgást jelenti, hanem azt is, ha két személy vagy csapat sportszerűen harcol egymás ellen. 8 éves korában kezdett el foglalkozni a sakkal édesapja tanácsára. Fiatalon rengeteg versenyen vett részt, a legjobb eredményei közé tartozik a korcsoportján belüli kerületi 3. és az országos 9. hely. 2 éven keresztül profi játékosként is működött – a budapesti BEAC csapatát erősítette.

A sakk a későbbiekben is része maradt az életének, azonban már csak hobbiként. Jelenleg a bátorkeszi sakk klubbot erősíti. „Sakkozás közben az ember olyan dolgokat tanul meg, amelyek a való életben is hasznára lehetnek: stratégiai gondolkodás, időbeosztás, sportszerűség, higgadtság, és talán a legfontosabb, megtanul olykor veszíteni is.”

Zachar Pál: Fiatalokból vezetőket képez, táborozik, nevel

Pali hét éves kora óta cserkész, végigjárta a ranglétrát: kiscserkészből nagycserkész, segédőrsvezetőből őrsvezető, majd segédtiszt lett, jelenleg csapatparancsnok Ipolyságon. 23 éve nem telt el nyara tábor nélkül. Egyetemista korában a Diákhálózat tagja, majd elnöke volt, mai napig is aktívan részt vesz és szervezője különféle civil kezdeményezéseknek. Jelenleg ő felel a cserkészszövetség vezetőképzéséért.

 

zachar_2012_tandem_kepzoi_korMit tanultál az ifjúsági mozgalmakben eltöltött éveid alatt?
Egyértelműen az önállóságot,  csapatmunkát és közösségben való gondolkodást. Megtapasztaltam, hogy egy megerősítő, alkotó közösségben mindenkiből könnyebben előjönnek az erősségek és könnyebben lehet fejleszteni a gyengeségeket.

Mi a legszebb élményed ebből a korszakból?
Nagy sztoriból, élményből rengeteg van, viszont nemrég egy apró mondat volt az, ami nagyon megérintett. Egy tőlem csak 1-2 évvel fiatalabb ifjúsági vezető odajött hozzám és azt mondta, hogy a mai napig emlékszik egy mondatomra, amit még pár éve mondtam neki egy túrán és azóta is gyakran ismétli el magának. Pusztán annyit mondtam: „Mutass példát, hogy büszkék lehessünk rád“.

1896750_793077120720496_1425752090_nVan valós összetartás a civil kisközösségek tagjai között?
Egyértelműen igen. Azokban a közöségekben, amelyeknek tagja vagyok sok dologban nagyon sok különböző vélemény van, de ezek nem gátolják az egységet. Nem könnyű munka ez, nem magától formálódik a közösség, hanem a benne lévő vezetők tesznek ezért. Az gondolom, hogy általánosságban elmondható minden valósan dolgozó helyi kisközösségről, hogy hozzájárulnak a össztársadalmi fejlődéshez.

Melyek azok az ismeretek, melyeket ifjúsági szervezeti tevékenység nélkül sosem sajátítottál volna el?

Az ismeretek tárháza nem is annyira fontos, inkább a készségek fejlesztése a jelentős. Amit kiemelnék, hogy minden teljesítmény mögött meg kell látni az elvégzett munkát és ki kell emelni az egyén teljesítményét.

 

zachar_2005_vizivezetokepzoMi az a plussz, amit az ifjúsági mozgalmakban megtanulhat az ember?

Vegyük csak például az erdőben való táborozást, ahol az ember magára és főként a társaira van utalva, megtanít az önállóságra. Megtanít arra, hogy ne a környezetemtől várjam
a megoldásokat, hanem én magam tegyek azért, hogy nekem és a környezetemnek jobb legyen. Minden egyes tevékenységnek akkor van igazán értelme, ha annak van érezhető pozitív hatása a gyerek otthoni szűkebb és tágabb környezetére.

Mi motivál arra, hogy az ifjúsági vezetőképzésben ilyen aktív szerepet vállalj? Szerinted miért fontos, hogy fiataljaink ilyen képzéseken vehessenek részt?

Két fő célt szolgál a vezetőképzés: egyrészt ez biztosítja a társadalom jövőjét, hisz felkészült vezetők nélkül nem tud megmaradni egy közösség sem. A másik fontos szempont pedig az, hogy a képzéseken résztvevő fiatalok a lehető legtöbbet vigyenek haza a képzésből: legtöbb tudást, élményt, lelkesedést, fejlődést. Két dolog motivál: egyrészt így tudom meghálálni az idősebb vezetőknek a belém fektetett energiát, másrészt szeretném, ha majd a gyerekeim odajutnak, akkor őnekik is felkészült fiatal ifjúsági vezetőik lehessenek.

 

 

Ildikó szeretne minél többet megtudni a borokról

12227052_10206731068628770_5710573861122175591_n

Ildikó már gyerekként megtanulta nagypapájától, hogyan kell szőlőt metszeni. Bár nem lett sem szőlész, sem borász, de férjével szívesen vesznek részt borkóstolókon. Az első közös kirándulásuk 2010-ben Villányba vezetett, azóta pedig igyekeznek minél több borvidéket bejárni. Mióta 2013-ban megszervezték az első Dunamocsi Burcsákfesztivált, igyekszik még többet megtudni a borokról. Elvégzett egy alapfokú WSET tanfolyamot, és készül a középfokra, tavaly pedig belekezdett egy másoddiplomás képzésbe is Borturisztikai szaktanácsadó szakon.

Fontosnak tartja, hogy a fiatalok minőségi bort fogyasszanak és tudatosan vásároljanak. “A Gombaszögi Nyári Táborban minden évben szervezünk borkóstolót egy felvidéki borásszal, melyet tavaly nagy örömmel vezettem Sáska Beával, a HR Winery borászával” – meséli. Az általuk szervezett borfesztiválokon is törekszenek arra, hogy a régió borászai teret kapjanak, minél többen megismerjék őket és a helyi termelőket is. “Nagy álmom továbbá egy borbár létrehozása, ahol a fő hangsúly a helyi termékeken lenne” – teszi hozzá.

IMG_418512249927_10206746158406005_7675694511565772730_n

Zachar Pál (19.): A Smert nem érdekli a polgárok biztonsága

Az elmúlt hónapok történései mintapéldája volt annak, hogy kell látszatintézkedésekkel palástolni a valódi problémákat. A terrorellenes csomag, a folyamatos sajtótájékoztatók, a “Védjük Szlovákiát” óriásplakátok. Erről az a szám jut eszembe, hogy “Csak az kiabál, aki fél”. Tudni kell, hogy a közbiztonság valós mértéke ill. a terrorfenyegetettség szintje ritkán függ ösze az emberek biztonságérzetével. A közbiztonság javulásához alig tett hozzá a kormány, a biztonságérzet csökkenéséhez annál többet. A folyamatos ijesztgetés, félelemben tartás helyett átfogó megoldásokra van szükség. Tovább

Nemzedékváltás kell a közéletben! [Delta]

Manapság, ha a fiatalokról esik szó, gyakran beszélnek célok nélküli, közömbös nemzedékről. Azt mondják, a fiatalokat nem érdekli a kultúra, nem olvasnak és nem vesznek részt a közösségi életben. A régi politikusok a szemükre vetik azt is, hogy még az idősebb generáció tagjainál is ritkábban mennek el szavazni. Tovább