Zachar Pál (19.): A Smert nem érdekli a polgárok biztonsága

Az elmúlt hónapok történései mintapéldája volt annak, hogy kell látszatintézkedésekkel palástolni a valódi problémákat. A terrorellenes csomag, a folyamatos sajtótájékoztatók, a “Védjük Szlovákiát” óriásplakátok. Erről az a szám jut eszembe, hogy “Csak az kiabál, aki fél”. Tudni kell, hogy a közbiztonság valós mértéke ill. a terrorfenyegetettség szintje ritkán függ ösze az emberek biztonságérzetével. A közbiztonság javulásához alig tett hozzá a kormány, a biztonságérzet csökkenéséhez annál többet. A folyamatos ijesztgetés, félelemben tartás helyett átfogó megoldásokra van szükség.

A titkosszolgálatok jogköreinek bővítése egy újabb elhibázott döntés. Ott, ahol egyébként is áldatlan állapotok uralkodnak, évek óta csak akkor hallani róluk, ha kiderül egy visszaélés vagy botrány tör ki, ott, ahol a minimális ellenőrizhetőségre sincs lehetőség, csak tovább fogja rontani a helyzetet egy ilyen átgondolatna intézkedés. Még nagyobb lehetőség a visszaélésre, a szabadságjogok megnyirbálása lett az eredmény.

2016-­ban nem arra kell felkészülni, hogy tankok robognak majd végig az országon vagy csapatok szállnak meg minket, hanem a hírszerzőszolgálatok működésést kell ráncbaszedni és a helyi szintű biztonsági intézkedéseket kell előtérbe helyezni.

A kormányközeli falvakban láthatóan, a többi (és sokkal több) településen csak szimbolikusan jelenlévő kamerarendszerek bővítését kell rendszerszerűen támogatni, a rendőrség munkáját ésszerűsíteni (jelenleg van olyan rendőrségi körzet, amiben akár egy fegyveres támadás esetén is 45­50 percbe telik a járőrnek kiérnie a helyszínre), a jelenleg papírkutya jogkörökkel rendelkező községi­, városi rendőrségek jogszabályi hátterét kell megerősíteni és tisztázni, hogy a füvön parkolás mellett (helyett), valósan fel tudjanak lépni rendbontás esetén.
Nincs szükség a rendőrök számának a növelésére (így is bőven az európai átlag felett vagyunk az egy főre eső rendőrök számában), hanem a munkájukat kell hatékonyabbá tenni és a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni. A lakosok nagyobb arányú bevonása a saját környezetük ellenőrzésére már több országban jól működik, több helyen sokéves jó gyakorlatokat lehet átvenni.
A lényeg: nem abból kell kiindulni, hogy a minden lakos potenciális bűnöző, hanem hogy minden lakos alapvetően biztonságra vágyik. Nem kiabálni kell, hanem cselekedni. Mert aki csak kiabál, arról könnyen azt hihetjük, hogy fél…